Pedbutas veszése

(polianagrammatikus költemény, előszóval)

 
Mottó :
Mese-mese mátka
Kivirul a káka
Mályvaszál leng, ringó,
S mezei iringó
  
Kukuriku kikerics
Kék kakasra ne tekints
Csiribiri-besenyő
Libalányka be se jő


Előhang:

Régestelen rég, túl a kollektív emlékezet tekervényes folyamán, túl a messzi-messzi Téh Gegevüyhön is, ott, ahol a rumlis farú kakis-kacat rút, terült el egy kies föld, neve vala Pedbutas. Lakott pedig rajta három fölötte tsúnyátska királyleány: Lentvajas Ildikó, K. und K. Magdi és Buta-Pesti D'pophátlann Erzsébet. Egy Dívád Ibolya nevű gondnoknő - másodállásban szalmahajú madárijesztő - felügyelete alatt éltek ők. Olyan randák voltak szegények, mind a négyen, hogy a Napra lehetett nézni, de rájuk nem. Ezen okok miatt ne is essék több szó róluk.

Volt ám egy szent barma Pedbutasnak, a Piszh Kosh nevű bűzös1 állat. Történt pedig egy napon, hogy amaz ördögi, Tatai-árokból szalajtott betolakodók (nevezék őket éppen ezért tat-árokinak) betörtendenek az országba, s eltűnt a Piszh Kosh. Ezen esemény ihletéséből támada Pedbutas legnagyobb költőnéjának, Rondás Weseörnek minden poétai műve.

Rondás addig főleg szanszkritból való műfordítással foglalkozott (tőle származik pl. az Earepsekash Rahi-vájának és Telmahjának, Füst Milán Összes verseimnek, valamint a Charma Zsín című ind eposznak a fordítása). Az előbb említett betörés hatására kezde filozófikus látomásköltészettel foglalkozni. Eme rövid egysorosok elméltető hatásának köszönhető olyan filozófusok egész munkássága, mint Kant, Descartes (ld. XXXIV. egysoros látomásköltemény: "Létegez"), vagy éppen Marx (ld. MDCCLXXXV: "Selyemponpon alak, nehogy lecsapjalak."). Nem is beszélve szeretett filozófusunkról, Haknish Edömérről (MDCCCLX: "Mohó homó.").

Rondás a teljes Lét összefoglalását kívánta adni költményendeivel. Az irodalom nagybecsű tudósai megegyeznek abban, hogy ez "Debilitas" c. költeményében sikerült is ( A Lovag Horncápa c. ciklus részeként):


Debilitas
Ott ül ím! az Asszony az Atyának trónján,
De gyűrűjében három gyémánt hamis,
Bal lábánál süvölt világ-ölű orkán,
Jobbján forog egy kristálypiramis.

Mint a már említett Haknish Edömér írja a "Görényalakok előfordulása Rondás egy- és többsorosaiban" c. művében:

"A görény lelki aspektusa sok rokon vonást mutat bizonyos individualista parajelenségekkel, melyek a manifesztált operatív oppurtunizmus keretében igen előnyös hatást gyakorolnak a konstruktív asszociációs készségre. Léte határfogalmának kanti paraszolvenciája így abban a félig felfogott értelem szerinti speciális módozatban rejtezik, amelyben feltárul a különböző Létezés Nélküliségek világ-egészében átélhető sajátosan örvénylő visszamozgásának fatális paradoxona. Marx és a dialektikus materialisták is felhívták a figyelmet e problémakör félre- és újra-értelmezési lehetőségeiben fellelhető, nem lebecsülendő inkonzisztenciájára, bár náluk ez megszüntetve-megőrződőtt a munkásosztály uralomra törekvésének mint egyedüli önértelmezési meta-módszertannak didaktikailag megkísértett fogalomváltozataiban."

Ezt írta vala hát a nagy kritikus Weseörről, akinek a Pedbutas veszése c., sajnos töredékes művében (eredeti címe: "Dik má no, megin elcsórták az egész közvagyont ezek a férgek! Hogy a jó édes annyukba menjenek!"; ami magyarul annyit tesz: "Az ország rendszerváltás utáni virágba borulása.") Rondás száz tündöklő tájat megénekel és elsirat. S bár nincsend akkora művész, mint pedbutasbéli nagy elődei, mintegy villámfény által megvilágítván feltárulandanak az akkori idők és helyek, különös tekintettel az elprivatizált, döglött gyárakra, a nyomornegyedekre, a második világháborús romokra, a hajléktalanszállásokra, a koldusok ezreire, a hatszorosan túlzsúfolt parkolókra, és a kutyagumival bővestelen bőven borított, gyermekmentesített és bélféregbarát parkokra.


 

Pedbutas veszése

Ó, fatornyos falu, Töskőhere!
Hét király szobra díszíti tered,
Touristák fényképeznek tégedet,
Meletted fasor, csalitos Rosált-Vige!
 
Rétesleng, végre új nevet kaptál,
Viseld egészséggel, üde zöld táj!
Ural téged Neptun, így egyet se bánj,
Gerle- és csókadal zeng be most tégedet.
 
Hatalmas vér-ér, szürke Túrgőnyak,
Haránt-tsíkolt az, csak mint egy izom,
Minden tsíkban végig emberek mozognak
Mindenféle szín- s méretű dobozban.
 
Cáralykiut, hol sokat jártam én,
Hosszú bizony, hosszú, sokórányi járás.
Elleni irányban ott van Cuciváta,
Nagy tömeg, bazárok, no meg sorbanállás.
 
Zöld Nadu folyó, hömpöllyögsz szélessen,
Hét híd ível át mély víz-testeden.
Tégedet dicsér horgász és hajós
- majd, ha nem leszel annyira olajos.
 
Százhárog, éke bal Nadupartnak,
Itt irányítják kies Pedbutast.
Groteszk tornyok tetején újbarokk cirádák,
Emberid fejei - mind üres faládák.
 
Hevgyár, emlék régi hajdanvolt korokból,
Sok-sok leborulás illeti lábodat,
Sok-sok csók illeti domború tomporod,
Fáklyáknak fényében úszik lenn mély beled.
 
Lepelciha, hol sárguló narancs mellett fonnyad a rohadt karalábé,
Tolong a tömeg, úgy ömlik be mint disznók elé a málé.
Ó, szentséges őskor, ókor! Téged hogyha látlak,
Kalapáccsal zúznám szét az üvegpalotákat!
 
Körrét, hol a sárga szekerek fonalak mentén járnak,
De gyakran állnak inkább. A helyzet igen fura:
Gyalog jár a nép, míg repülőn utaztatja
Keletre cafkáját a város magas ura.
 
Messzi vagy Ólzug, ódon tartomány!
Adj hírt: Füstbe, porba nem fulladtál?
Söpörnek-e ottan? Adj hírt, hogy
"Spachni ra hachnit racni männyi hapshi biirt?"
 
Gyeshas, hová lépni sem szabad
Engedély nélkül, egy szó illik rád:
Sziget vagy te, utolsó mentsvár,
Csodálat a te boldog arád.
 
Baromdózs, végletes, dögletes fekély,
Azzá tett szememben ama kéj:
A pénzszámlálásé, a palotáké,
A corruptiójé, ezé a ráké.
 
Nerma-talp, hol bársony között izzik a néma gyűlölet:
"Kérem tisztelettel az úr nyelvét kitépni."
Ezer szék, mind villamos, ezer elme, mind rosszra tör,
Ezer dollár, mind rablott, ezer vezér, mind önjelölt.

Ez lenne hát a nagy mű, de ne mehetünk el Rondás másik két fő alkotása mellett sem közönnyel.

A lovag horncápa 2

Nem démonszák

Nem démonszák, mit tartok kezembe,
Egyszerű szatyor az, mit tartok kezembe.
A gyengébbek kedvéért megismétlem: szatyor.
 
Nem viszek én semmit abban az szatyorban,
Csak viszek, csak viszek pár üveg bort abban.
Nem szándékom, hogy vendégségbe hívjalak.
 
Kezem meg-megremeg, ha nem iszom meg őket.
Belem összefacsarodik, szájam lángot vet, agyam elsötétül,
Ha nem iszom meg őket.
 
Nem vagyok én antialkoholista.
Nem vagyok én antialkoholista.

Kárásnoky Zsiszturka

(hálapénzellenes költemény)

Agykent nép.
Tartják markukat: ide a dohánnyal!
 
Az Orvosi Ellátás, mint minden szolgáltatás,
Mint minden, ami a közgyógyellátáshoz kapcsolódik,
Egyetlen percig ingyenes:
Egyetlen röpke, sosemvolt pillanatig:
Míg egészséges vagy, és aztán
Vagyonokat kell érte fizetned.
 
Agykent nép.
Rázzák, csak rázzák, tartják a markukat.
 
Ha a pillanat egyik, rejtett felében
Oda nem adjuk azt az ötezrest,
A pillanat további felében, hetekig
A főorvos ránk se néz, és éhen döglünk az ágyban.
"Altatást is kérek" - így szól a heteske.
"Késik a gyógyszerom" - tesz panaszt hármaska.
"Hol van az ebédem" - ordítja ketteske.
"Már megint tarhonya" - köp egyet hatoska.
 
Agykent nép.
Ha a pénz nem zizeg: nincsen szolgáltatás!
 
És ki emel szót? Ki tűri ezt tovább?
Borzasztó kevesen, szinte nincs oly ember!
És ha van, hiába szónokol, és int,
Mint baromra, rá mindenki úgy tekint.
 
Agykent nép.
Fizesd meg őket jól, vagy várd a feltámadást!

A lovak fogzása

A szamár dícséri az abrakot:
I-iáá, fnüssz-fnüssz-fnüssz, mrrmgllll!
I-iáá azt jelenti: harapok egy pofára valót,
Ha nem jó, majd visszapököm rád, Uram!
Fnüssz-fnüssz-fnüssz azt jelenti:
Ki sem látszom térdig a szamárganéból, Uram!
Mrrmgllll azt jelenti:
Szamárságokat tud ez a Weöres Sándor összeírni, Uram!

Források

Jegyzetek