ÖNÉLET 1.



M
egszülettem 1946 április 9.-én, Nagykanizsán, mindjárt két példányban
/sajnos az ikertestvérem, 10 hónapos korában, a diftéria járvány áldozata lett/
Egyedül maradtam. Egy éves alig múltam, mikor a nagyszülõi házból Balatonboglárra költöztünk, a boglári vasútállomásra.

1946 - 1955




A boldog gyerekkor, legboldogabb éveit a Balaton vízében lubickolva töltöttem, nem törõdve a rémes ötvenes évek sötét felhõivel. A szülõk derüje - õk is fiatalok voltak- , megóvott a nehéz idõkben



.

Félni csak a piócától féltünk, Anti barátommal együtt, de a nagy veszélyt háritottuk, mert mindig volt nálunk egy kis só, hogy a bestia vérszivót lesózzuk magunkról, ha ránktapadna. A legjobb játszóhelyünk egy betonbunker volt, és a kedvenc játékunk az " ennyi tetû volt a fejemben..." kezdetü kavicsdobáló. :(

Aztán Tab -ra költöztünk, 30 kilóméteres bõgés után. Eleinte Tab, a Balaton után, nagyon sivárnak tûnt, hiszen ott már csak egy halastóátuszási verseny maradt nyári szórakozásnak. Ráadásul a két unokatestvérem, ahogy telt az idõ, egyre kevesebbet törõdött velem, nyári vendégekedéseik idején, s egyre többet a barátnõimmel.