2007. július 09., hétfő - [10:49]  
STI nélkül is van élmény - Egy másik Subaru teszt  
Subaru Outback 3.0R teszt Viga Tibor  
 
Az Outback a Subaru egyik legjobban sikerült modelljeként újraértelmezi a kombi fogalmát, és olyan vezetési élményt kínál, amit talán senki ebben a kategóriában. Emellett kedvezőbb ára és magas felszereltsége miatt is jobb választás lehet a német presztízsmárkáknál.  
 

 
 

 

 
 Élményautó a felső-középkategóriából<br> - 34 kép a galériában
Élményautó a felső-középkategóriából
- 34 kép a galériában
Képzeljük magunkat néhány pillanatra abba a szerencsés helyzetbe, hogy egy felső-középkategóriás modellt akarunk venni, konkrét elképzelésünk nincs, csak abban vagyunk biztosak, hogy milyen főbb tulajdonságokkal rendelkezzen! Örökifjú családfőként szeretnénk valami sportosat, lehetőleg hathengeres motorral, de mivel gyarapszik a család, praktikusnak is kell lennie, ezért a kombik felé kacsintgatunk. Hétvégenként szeretünk kirándulni, télen síelni járni, a házunk pedig dombos környéken van, ezért az összkerékhajtású autók között keresgélünk tovább. Ha már bőven nyolc számjegyű összeget költünk el, akkor a különböző extrákon sem akarunk spórolni, nehogy később hiányozzon valami, ezért legjobb, ha minden benne van a kocsiban. Vezető beosztású személyként elvárjuk, hogy presztízse is legyen új szerzeményünknek, hiszen nem jelenhetünk meg akármivel, és mások tudtára is akarjuk hozni, hogy nekünk van mit a tejbe aprítani. 

Ezek után talán már sikerül korlátozni a szóba jöhető indulók sorát, de még mindig van négy-öt lehetőség, ami közül választani kellene. Kézenfekvő döntés lenne, ha a német trióból választanánk ki valamelyiket, de ezt több okból sem akarjuk megtenni. Amíg nem vagyunk 60 évesek, addig egy nagy kombi Mercedes sportossága nem kielégítő számunkra; e szempontból a BMW már megfelelne, de nem szeretnénk, ha mindenki azt hinné, hogy úgy loptuk össze a vételárat, az Audik pedig túl egyformák nekünk. Ugyanezzel az indokkal a Volvót is kizárjuk, és már-már kezdünk arra a következtetésre jutni, hogy maffiózóság ide vagy oda, be kell vállalnunk a BMW-t. Aztán hirtelen felcsillan a remény: megpillantunk egy Subaru Outbacket.

 

 
Kecses vonalak
Kecses vonalak
Merthogy pontosan az előbb felsorolt modellek ellenfeleként száll harcba a Subaru, és elsősorban azokat szólítja meg, akik mást keresnek, mint amit a kategória legsikeresebb szereplői nyújtanak. Külsőleg is azonnal látszik rajta, hogy más értékrendet képvisel: a hosszú, lapos, nyúlánk karosszéria egyedülállónak számít, ránézésre nehezen mondanánk meg, hogy egy majdnem 4,8 méter hosszú testet látunk. Az Outback le sem tagadhatná japán gyökereit, a lámpatestek formájától kezdve az autó vonalaiig minden erről árulkodik, ami egyáltalán nem baj, a végeredmény ugyanis napjaink egyik legjobban sikerült Subaru-formaterve lett. (Különösen a Tribeca fényében...) A tervezők olyan apró részleteket alkalmaztak, mint például a keret nélküli ajtók, melyekkel nem minden nap találkozunk egy kombiban. Jogos kérdés lehet, hogy mégis mi a különbség egy sima Legacy kombi és egy Outback között, hiszen látszólag ez nem egyértelmű. Aválasz az, hogy nem sok. Az Outback 75 milliméterrel magasabb, mivel 5 centivel távolabb került a földtől és tetősínt is kapott, azon cél érdekében, hogy bátrabban elhagyhassuk a kiépített utat. A fokozottabb védelem érdekében elöl és hátul egy-egy műanyag lemez is került az autó aljára, az ajtók és a lökhárítók viszont teljesen védtelenek, így nem biztos, hogy célszerű állandóan a domboldalt róni, mivel annak könnyen a fényezés látja kárát. (Tehát ugyanúgy, ahogy az Audi és a Volvo esetében is az Allroad és a XC70 autóknál.)

 

 
Kanyarodni nagyon tud
Kanyarodni nagyon tud
Az Outbackben megtalálható Symmetrical AWD összkerékhajtási rendszer képességeit tehát nem terepen fogjuk megcsillogtatni, de ez nem jelenti azt, hogy értelmetlen felszerelés lenne. Az állandó, a tengelyek között alapesetben 50:50 százalékos, de a kerekek kipörgése esetén tetszőleges nyomatékelosztásnak köszönhetően az autó hihetetlen semlegességet mutat kanyarban is, rezzenéstelenül tartja az ívet szinte bármekkora tempónál - a Subaru rali-világbajnokságban megszerzett tapasztalata tehát közúton is kamatozik. Hajtási befolyás nem érződik, gázt adva az Outback bármikor bárhonnan nekilódul, ellentmondást nem ismerve. A hátsókerék-hajtású modellekkel szemben a látványos csúsztatásokról le kell mondanunk, viszont valószínűleg kevesen lesznek, akik egy kanyargós úton követni tudnak majd bennünket, mintha sínen menne az Outback. A rendszer képességeinek kiaknázásához nagy segítséget nyújt a jól hangolt futómű is, amely csak kis mértékben engedi megdőlni a karosszériát, bár ebből kifolyólag a csillapítás nem az erőssége, az úthibákat szinte kivétel tudomásunkra hozza, valamint a 17 colos felnik sem a kényelmünket fokozzák - ez az élményautózás ára. A kormányzás pontos és közvetlen, és a négy tárcsafék hatásfoka is az elvárt szinten van. Már az eddig felsoroltak is elegendőek lennének az adrenalin-szint megemeléséhez, a Subaru tarsolyában azonban van még egy adu, mégpedig a motor. 

 

 
 Az SI-Drive-tól lesz átváltozóbűvész<br> az Outback
Az SI-Drive-tól lesz átváltozóbűvész
az Outback
A márka hagyományaihoz híven boxer elrendezésű hathengeresnek már a hangja is mosolyt csal az ember arcára: alapjáraton halkan gurgulázik, pörgetve pedig harsány zenélésbe kezd. A legjobb az egészben, hogy a motorhang csak akkor van dominánsan jelen, amikor mi akarjuk, hiszen normál tempó mellett meghúzódik a háttérben, hogy ne zavarja meg nyugalmunkat, és csak a gázpedál erőteljes lenyomására éled fel. A gázpedál nyomkodása amúgy is óriási élményt jelent, ám komoly csalódást is okozhat a tájékozatlan sofőrnek. A 3 literes motorhoz ugyanis egy SI-Drive elnevezésű rendszer is jár, amelynek segítségével - a BMW I-Drive-jával szemben - nem a fedélzeti számítógép menüjében lépkedhetünk, hanem a motorteljesítményt szabályozhatjuk, ezáltal tulajdonképpen két autót kapunk egy áráért. Az egyik egy végtelenül lomha, kelletlen szerzet, ami akaratunk ellenére is csak csigatempóban hajlandó gyorsulni; a másik viszont egy élénk, ülésbe préselő típus, ami szinte követeli, hogy padlóig tapossuk a gázpedált. Az elsővel akkor találkozhatunk, ha Intelligent fokozatba kapcsolunk, ilyenkor a motorvezérlés takarékos módra áll át, a csúcsteljesítmény visszaesik, a gázreakció tompul, a fordulatszám csak lassan emelkedik, a váltó pedig a lehető leghamarabb felvált. Ezt az üzemmódot kizárólag ráérős vezetési stílus mellett javallott használni, ilyenkor ugyanis még egy egyszerű országúti előzésnél is résen kell lenni, nem lehet csak úgy kiugrani a karaván mögül. A Subaru is a fogyasztás visszaszorításához ajánlja, bár a vele elérhető gazdaságosság relatív fogalom: városban mindig ezt használtam, de 15-16 liter alá kínkeserves munkával sem sikerült leszorítani az erőforrás étvágyát, és a 11,6 literes vegyes érték is úgy jött ki, hogy a tesztút igen jelentős részét országúton tettem meg. Akinek tehát szempont a fogyasztás, az nyugodtan búcsút inthet az Outbacknek.

Az Intelligenthez képest a másik végletet képviseli a Sport Sharp mód, ilyenkor mind a 245 lóerő a sofőr parancsait lesi, már a gázpedál legkisebb érintésére is gyorsulás a válasz. Az előzések előtt többé nem kell hosszasan mérlegelni, még a legkisebb rést is ki lehet használni, a rugalmasság lehengerlő. Gatyába rázza magát az ötsebességes váltó is, egészen a piros tartomány kezdetéig (7000-es fordulatszám) engedi pörgetni a motort, és végre értelmet nyer a kormány mögé helyezett két kis fül is, amikkel a fokozatok kapcsolgatása versenyautós élménnyé változik. Az Intelligent és a Sport Sharp között létezik egy köztes megoldás is, a Sport, ez felel meg a normál módnak, de érzésre nem fedezhető fel nagy különbség a Sharp és e között, vagyis a kettőnek együtt nem sok hasznát látjuk.

 

 
Igényes, jó minőségű az utastér
Igényes, jó minőségű az utastér
A vezetési élmény megteremtésére tehát nagy figyelmet fordítottak a japán mérnökök, de ez nem jelenti azt, hogy a kényelmi oldalon bármit is elhanyagoltak volna. Az Outback a magasabb kategóriához méltó beltérrel fogadja az utasokat, bár el kell ismerni, hogy elegancia terén egyik-másik konkurens azért képes többet nyújtani. Elsősorban a középkonzol egyszerűbb formái és a rengeteg műanyag kelthet negatív érzéseket, de összességében a környezet érzete és a felhasznált anyagok minősége még így is kiváló. Ránézésre és tapintásra is kellemes a bőrkárpit, a padló - a csomagtérben is - puha szőnyeggel van bevonva, és ízléses a sok fémhatású betét is (kár, hogy valójában nem fémből készültek). Számos apróság teszi még különlegesebbé az utasteret, sötétben például kék színű fénygyűrűk segítenek megtalálni a pohártartókat, az álló helyzetben teljesen sötét műszerfal a gyújtás ráadásakor kivilágosodik, a mutatók pedig kitérnek végállásukba - nem nagy dolog, de legalább jó hangulatban kezdődik minden indulás. Az ergonómia jeles, a tesztautóban rengeteg extra volt, mégis mindent magától értetődően lehetett használni, nem veszünk el a gombok sűrűjében, a különböző funkciókat jól csoportosították. Néhány kritikai észrevételem azért mégis van, ilyen például, hogy az elektromos napfénytető felől nyitott állapotban folyamatosan nyikorgás hallatszott, ami természetesen lehet egyedi hiba, mivel semmi más nem utalt rossz összeszerelési minőségre. Manapság már egyre több gyártó fedezi fel, hogy a keleti blokk is Európa része, amit a navigációs térképekben is érvényre juttatnak, a Subarunál viszont sajnos még mindig véget ér Ausztriánál a határ, a navigáció idehaza ezért teljes mértékben értelmét veszti. A nagyméretű érintőképernyő így mindössze naptárként használható, valamint három különböző diagramon megtekinthetjük meg rajta a pillanatnyi- és átlagfogyasztást (amit gyengébb idegzetűek úgysem fognak megtenni a magas számok miatt), emellett a szervizintervallumokról tájékozódhatunk. 

 

 
Közepes méretű csomagtér
Közepes méretű csomagtér
Az Outback utastere nem kifejezetten óriási, minden jólesően közel van, de azért mindenkinek jut elég hely. A lábtér elöl-hátul kellemesen nagy, senki nem fog panaszkodni, hogy nem tudja hova tenni alsó végtagjait. A hátsó üléssor kialakítása és a kardánalagút miatt érdemesebb csak négy személlyel utazni, ebben az esetben legalább a hátul ülők is hozzájutnak a könyöklőhöz és a két pohártartóhoz, ami elöl természetesen alanyi jogon jár. A csomagtartó mérete sem teszi kategóriabajnokká az autót, de ami van, az legalább sík oldalfalakkal határolt, alacsonyan kezdődik és a gumibetétnek köszönhetően könnyedén tisztítható - az üléstámlákat előredöntve viszont már 1,6 köbméteresre nő a raktér. A csomagteret homokzsákokkal megpakolva sem kell attól tartanunk, hogy leülne az autó hátulja, az automatikus szintszabályozás gondoskodik róla, hogy a padló mindig vízszintes legyen.

 

 
Nem olcsó, de jó vétel
Nem olcsó, de jó vétel
A Subaru temérdek jó tulajdonságát nem mérik olcsón, a 3 literes benzinmotorral szerelt változat 13 millió 70 ezer forintért lehet a miénk. A konkurensek áraival összevetve azonban láthatjuk, hogy még így is ez a legkedvezőbb ajánlat a piacon (bár a differencia a különböző motorok miatt néha túlzó), és a csattanó még csak most jön: az Outbackhez ha akarnánk se tudnánk több extrát megvenni, mivel ez az ár minden létező felszerelést tartalmaz, míg az ellenfelek alapárát még jó pár millióval tovább lehet növelni, ha engedünk az opciós lista csábításának. Végeredményben tehát kapunk egy apróbb hiányosságai ellenére is remek autót, egy izmos hathengeres motort, olyan vezetési élményt, amivel csak kevesen tudnak versenybe szállni, valamint szinte végelláthatatlanul sok extrát: hat légzsákot, menetstabilizálót, blokkolásgátlót, automata váltót, bi-xenon fényszórókat, elektromos első üléseket, bőrkárpitozást, ülésfűtést, napfénytetőt, kétzónás klímát, egy közepesen szóló audio-rendszert 6 lemezes CD-váltóval, és még sok-sok mindent, de már ezt is épp elég volt felsorolni. Presztízsben bizonyosan nem nyújt annyit, mint akármelyik német, de sokkal kevesebb negatív sztereotípia társul a nevéhez, ami a megspórolt milliók mellett még egy indok lehet a vásárlás mellett.