KEZDŐLAP KAPCSOLAT MUNKA- TÁRSAINK TANULÓINK A TANÉV BEISKOLÁZÁS DOKUMENTUMOK GALÉRIA LETÖLTÉSEK ALAPÍTVÁNY ARCHÍVUM  
     
 

Iskolánk története

A Szolnoki Polgári Leányiskola a századfordulón – levéltári és könyvtári forrásokból

   A szolnoki állami polgári leányiskola az 1880-ban alakult 2 osztályos községi felső népiskolából fejlődött ki. Előbb minden állami támogatás nélkül tartotta fenn magát. Elemi iskolánál magasabb fokú iskola leányok részére nem is volt. Így érthető, hogy benépesült, folytonosan erősödött. 1898 szeptemberében a felső népiskola mellett megnyílt a községi polgári leányiskola I. osztálya is, de már előzőleg folyamodott a város az államhoz, hogy vegye át az iskolát és fejlessze négyosztályú polgári leányiskolává, mely a kor igényének jobban megfelel. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1902-ben az iskolát állami kezelésbe vette, mely akkorra már négyosztályúvá fejlődött. 1913-ban dr. Horthy Szabolcs főispán kieszközölte a szükséges állami támogatást az iskolaépület emeléséhez és bebútorozásához. 1914 tavaszán az iskola elfoglalta impozáns szép kétemeletes új épületét. Igazgatója Ellmann Elvira, nagy szeretettel és különös gonddal vezette az intézetet nyugdíjazásáig. Sok gyermek és szülő áldja az emlékét.

   A szolnoki polgári leányiskola iratai megtalálhatók a Szolnok Megyei Levéltárban, többek között a tantestületi jegyzőkönyvek 1899-tól 1928-ig. Az 1899-es esztendő az első, amelyben a fenti dokumentum szerint már polgári első osztály működött.

   Kik jártak ebbe az iskolába? Egy későbbi adat áll rendelkezésünkre, az 1907 / 1908-as tanévből, vizsgálva a tanulók származás szerinti megoszlását, a legtöbben munkásszülő, magánzó, tanító gyermekei. A többiek egy-egy gyermek iparos, pincér, segédellenőr, vasúti hivatalnok, kórházi orvos, fogházfelügyelő, törvényszéki írnok, MÁV irodatiszt leánya.

   A nevelőtestület havonta ülést tartott, amelyekről jegyzőkönyvet készíttek. Ennek az esztendőnek a jegyzőkönyvét átolvasva érdekes tapasztalatokra lehet szert tenni. Gondos a formájuk. Két részre osztották a lapot, baloldalon a tárgy, jobb oldalra a határozatok kerültek. Ellmann Elvira valóban gondos igazgató lehetett, hiszen már az áprilisi ülésen tárgyalták a következő tanévben felállítandó II. osztály szervezési kérdéseit. A szűkös anyagi helyzetre való tekintettel szorgalmazták, hogy az állam vegye át a polgári leányiskolát. Gondoskodott a nevelőtestületről is, hiszen a polgári iskolában összetettebb feladatot kellett megoldaniuk a tanároknak, így indítványozta a fizetésük felemelését. Mindezeket az indítványokat az iskolaszéknek terjesztette fel, hiszen az elsőfokú iskolai hatóság ez volt, az iskolák fenntartását működését, tárgyi, személyi feltételeinek biztosítását látta el 1868-tól egészen 1945-ig. Az iskolaszék szervezetéről és hatásköréről az 1868. évi 38. törvény rendelkezett, ezt pontosította az 1876. évi 28. törvény.

   Általában minden, az iskolát, az iskola mindennapi életét érintő kérdés előkerült, ami a demokratikus vezetést mutatja. Itt vitatták meg az iskola fegyelmi rendtartásáról szerkesztett szabályzatot. Ez igen fontos és sokat vitatott kérdés lehetett, mert többször is előkerült. Először az igazgató előterjesztését hallgatták és vitatták meg. Két tanítónő a megszólatás ellen fellebbezett a vallás- és közoktatási miniszternél, ezét nem tudták kinyomtatni. Valószínűleg megoldódhatott a probléma, mert pár hónap elteltével az igazgató jelentette, hogy az említett megszólítás kihagyható, a fegyelmi rendtartás kinyomatható. Minden ülésen, szóba került a tanulók tanulmányi és fegyelmi helyzete, a formális rend. A hozott határozatokból kitűnik, hogy ezt részletesen megbeszélték, mert konkrét döntések születtek. „A tanulók csendben ülve fogadják az órára menő tanárt, még az óra végén el nem távozik, addig maradjanak csendben". Itt határoztak a vizsgák idejéről és rendjéről, az osztályfőnöki beosztásról, az órarendről. Időben már október 31-én eldöntötték, hogy a gyenge előmenetelt felmutató tanulókat megintik.

   Valószínűleg ekkor problémát jelenthetett a pedagógushiány, mert több jegyzőkönyvben is előfordult, hogy néhány tantárgy oktatójának hiánya. Főként a testnevelésre igaz ez, de a rajz és kézimunka oktatásáról is gondoskodni kellett.

   Ezeken, a gyűléseken tettek javaslatot arra is, hogy az iskolaszékben ki képviselje a nevelőtestületet. Erre lehetőséget ad az 1868-as népoktatási törvény.

   Nagyon fontos feladat vár az iskolaszéki képviselőre, hiszen a hatósági feladatokat ez a testület látta el. Olvasható a jegyzőkönyvekben, hogy az iskolaszéknek kellett intézkedni az óraadó tanerők kijelöléséről, a természettan oktatásához szükséges vegyszereknek megvásárlásáról. A nevelőtestület érdeklődő volt és a saját továbbképzéséről is gondoskodott, hiszen kérte az iskolaszéket a pedagógusi folyóiratok megrendelésére. A nevelők oktatással kapcsolatos mindenféle gondját is itt orvosolták, még az olyanokat is, hogy kevés a hely az oktatásra. A pótszékek beviteléről is a testületnek kellett gondoskodnia. Különös gonddal készültek az iskolai ünnepélyekre. Ilyen tartottak június 8-án. A tantestületi gyűlés hazafias szellemű műsort állított össze.

   A Himnuszt és a Szózatot a növendékek kara elénekelte, a költemények előadásánál ügyeltek arra, hogy a kétféle iskolatípus növendékei egyaránt szerepeljenek. Egyik költeményt a felsőbb népiskola adja elő. Erzsébet napján is ünnepélyt tartottak, amelynek menetét szintén a nevelőtestület határozta meg. Pontjai hasonlók.

   Iskolai értesítőt is szerkesztettek, a végső forma kialakításával az igazgatót bízták meg. Tartalma követi a szokásos értesítők tartalmát, hazafias beszéd, az iskolaév hű története, a tanulók, és tanárok névsora, az elvégzett tananyag, statisztikai kimutatások. Az iskola fenntartására fordított költségek forrásait is felsorolták. Ez következik abból, hogy ebben a tanévben még minden állami támogatás nélkül tartotta fenn magát az iskola, így a mecénásokat nagy becsben tartották. Az értesítők kiadása rendszeres volt, ezeknek néhány példánya megtalálható a Szolnoki Verseghy Könyvtárban, valamint a Damjanich Múzeumban.

   Összességében tekintve a jegyzőkönyveket, összehasonlítva a mai nevelési értekezletekkel, nevelői értekezletekkel, vezetői tanácsülésekkel, a témák nem sokat változtak. Az iskolának már 90 évvel ezelőtt is hasonló problémái voltak.

   Igen fontosnak tartották a tartalmi munkát, ez minden gyűlésen előfordult. Oktatási módszereket kerestek, tankönyveket próbáltak, vizsgálták az eredményességet, a tanulók fegyelmi helyzetét, tantárgyfelosztást, órarendet készítettek. Vizsgákat szerveztek, sőt javítóvizsgákat is.

   Akkor is szűkös volt az iskola, kevés volt a pad, vegytani eszközöket kellett beszerezni. Segélykönyvek után kellett menni. Akkor is voltak ünnepélyek, amelyet a tanári karnak kellett megszervezni.

   Két iskolatípus élt egymás mellett, a sorvadó felsőbb népiskola és a felvirágzó polgári iskola. Ez a konkrét iskola a társadalmi képet is mutatja, hiszen a felsőbb népiskolák száma jelentéktelen marad, majd később az első világháború után teljesen elhal. A feltételek nem voltak adottak, nem épült ki a hatosztályos elemi iskola, megfelelő tanerők nem voltak. A legtöbb népiskola egytanítós, osztályban vegyes iskola maradt.

   A neveléstörténeti szakirodalomban sok bizonytalanság tapasztalható a polgári iskolákkal kapcsolatban. Az elemi népiskola és a középiskola között állt. A tovább tanulni szándékozóknak gimnáziumban kellett tanulniuk, az egyszerű szegény nép gyermekének pedig nem lehetett tanulni, dolgozniuk kellett. A feltörekvő polgárság, kistisztviselők igényeit viszont kielégítette, hiszen alsó fokú kistisztviselői állások betöltésére jogosított. A hivatalra való felkészülésnek kiválóan megfelelt.

   A polgári iskola nem vált a középiskolák pótlékává, a közoktatási rendszerbe a középfokú szakképzés előkészítésével illeszkedik. A polgári iskolát végzettek közül a legtöbben kereskedelmi iskolában, tanítóképzőben, ipariskolában, szakiskolában tanultak tovább.

   A szolnoki polgári leányiskola, a maga korában példásan betöltötte hivatását, hiszen nagyon gondos pedagógiai munkáról tanúskodnak a jegyzőkönyvek. Alaposan megtervezték a tanulókat érintő hatásokat, a nevelők feladatát. A tartalmi és formai követelményeknek egyaránt igyekeztek eleget tenni. Vitéz Szolnoki Scheftsik György dr. szavaival: „Ez az iskola is minden reménységet valóra váltott.”

 

Kósa Károly: A szolnoki promenád című írása

   Szolnok városmagja a Zagyva és a Tisza találkozásánál volt. Csak fokozatosan terjeszkedett nyugat felé. Az 1739. március 12-i tűzvész az egész várost elhamvasztotta, sőt a viharos szél által repített zsarátnok még a Tisza-hidat s a folyón lévő tutajok egy részét is felgyújtotta. Csak a ferences templom és rendház maradt meg, mert még nagyobb szabad terület választotta el őket a várostól.

   Akkor már temettek a templom tornya melletti kicsiny területre. A város azonban terjeszkedett, a temető is megtelt, s lezárták, 1760-ban nyitottak újat a mai Gábor Áron tér helyén. Néhány évtized eltelte után, mikor már nem gondozták a régi sírokat, ligetté varázsolták az egykori temetőt. A régi okmányokban „séta-tér” néven szerepel, de a város népe „promenád”-nak nevezte. A Vasárnapi Újság egy 1857. évi cikke szerint ez „oly kicsiny, hogy alig több egy lugasnál”.

   A kert utcai sarkában volt egy kerek kápolnácska. Ebben állt az „Ecce Homo” szobor. 1855-ben a megyefőnök felszólította a gvárdiánt, a rendház főnökét, hogy távolítsa el a kertből a szobrot, mert ott megbecstelenítésnek van kitéve. A váci püspök engedélyezte a szobor kitelepítését, s a város költségén helyezték új helyére. Most is ott áll egy újabb védőépítménnyel, de most „Szomorú Jézus” a közkeletű neve.

   A kápolnácskából pavilon lett, melybe egy cukrász költözött. Szükség is volt itt a cukrászra, mert — a Tiszavidéki Újság szerint — Bonyhádi Imre, „a megyefőnök néha apró mécsesekkel kivilágíttatta a kertet, szólt a zene és a közönség be volt rendelve a kötelező sétára”. Említésre érdemes, hogy Bonyhádi Perczel Mór honvéd tábornok fivére volt, miatta cserélte fel családi nevét birtokuk nevével. A Bach-korszak kiszolgálójaként népszerűtlenné tette magát a városban. Az idézett cikk írója ezért említi ilyen elítélően a „császári és királyi megyefőnök” hasznos cselekedetét is.

   Később a köznyelven „Májszter János”-nak ismert keresztfaragó költözött be a pavilonba, aki árgus szemekkel figyelte a kert bokrait és fáit. Ebben az időben volt talán legszebb és leggondozottabb a liget. Az ő halálával haldoklott a kert is 1899-ig, amikor „Erzsébet-kert”-té alakították a boldog emlékű királyné emlékére. Eötvös K. Lajos, a szomszédos polgári leányiskola igazgatójának megkeresésére a környékbeli birtokosok virág- és fű-magvakat, díszfákat és cserjéket, futórózsákat küldtek a kert feldíszítésére. Szolnok város pedig, mint iskolafenntartó, meghordatta a szükséges földmennyiséget és fizette a dologi kiadásokat. A szép fiatal csemeték azonban gondozás híján elszáradtak. Azután a feliratos táblát ellopta valaki tűzrevalónak, s a kerítés léceit is elhordták egyenként az újvárosra menő, vagy onnan befelé jövő suhancok.

   A századéves kertet 1913-ban kiirtották. (Egy későbbi újságcikkben elpanaszolták: a nagyapák porladó csontjait az utca sarába szórták.) A helyén építették fel a Polgári Leányiskola új, Rerrich Béla által tervezett kétemeletes, szecessziós stílusú épületét. A két vállalkozó, Ehrlich és Dömény által kivitelezett, szép iskolába mégsem költözhettek be a tanulók, mert a Vörös Kereszt Egyesület alakított ki benne katonai kórházat. A román ostrom idején feldúlt, majd rendbehozott épületben október 4-én kezdődhetett a tanítás. 1943. február 1-én ismét hadikórház céljára vették igénybe, s csak a háború után kapták vissza a tanulók.

   A szép épület ma is ott áll, s a középkorúak Koltói úti, a fiatalabbak pedig Belvárosi Általános Iskola néven ismerik. Arra pedig, hogy ott egykor temető, vagy sétatér volt, ma már csak elsárgult papírok, s a bennük búvárkodók emlékeztetnek.

 

A Koltói Anna Általános Iskola története – internetes forrásból (digievkonyv.hu nyomán)

   Iskolánk létrejöttének alapja a kétosztályú felső népiskola volt. Ebből fejlődött ki az a községi polgári leányiskola, melynek I. osztálya tíz évvel később, 1898. szeptember 8-án nyílt meg, a megyében az első ilyen jellegű intézményként, Eötvös K. Lajos királyi tanfelügyelő kezdeményezésére.

   Az 1899 / 1900. tanévben a polgári iskola I. II. és a felső népiskola II. osztálya működött, az első osztály 40 tanulóval indult. A tanítás a régi kaszinóépület tánctermében kezdődött meg. A következő tanévben a felső népiskola teljesen megszűnt, és megnyílt a polgári iskola III. osztálya is. Gyakorlatilag tehát már az 1902 / 1903. tanévben, mint teljes négyosztályú községi polgári leányiskola készítette fel az életre a község fiatal leányait. Állami jellegűvé is ugyanebben a tanévben vált, miután a város további anyagi segítséget biztosított számára. A tanulólétszám emelkedésével a következő években az osztályok párhuzamosítása vált szükségessé, továbbá napirendre került az új iskolaépület szükséges volta. Iskolánk szecessziós stílusú épülete 1913-ban készült el Rerrich Béla tervei alapján.  Az iskola új épülete – amelyben napjainkban is folyik az oktatás – 1914-ben készült el, de az I. világháború kitörése miatt – mivel a háború miatt a földszint és az első emelet helyiségeit a Vöröskereszt kórháza foglalta el  – csak 1919. április 8-án adhatta át a városi hatóság eredeti rendeltetésének. A 20-as és 30-as években 10-11 intézményünk tanulócsoporttal működött. Ezekben, az években az iskola tanárainak száma 20 körül mozgott. A tanulók létszáma 400-500 között volt, kivéve a 30-as években, amikor nem érte el a 400-at, tehát figyelembe véve a tanulócsoportok számát, rendkívül nagy létszámú osztályokat tanítottak a nevelők.

   Az iskolában a tanítás 1943. febr. 3-ig folytatódott. Az iskolaépületet újfent a Vöröskereszt Hadikórház foglalta el, a növendékek ekkor az állami Bánffy Katalin leánygimnáziumban tanultak.

   Az 1949 / 1950–es tanévben a polgári leányiskola 8 osztályának, 12 tanulócsoportjában 436 tanuló tanult, majd a koedukált oktatás bevezetésével már fiúk is járhattak ide. Ezidőtájt vette fel iskolánk Koltói Anna nevét. 1964-65-ben volt a legmagasabb a tanulói létszám, 899 fő.

   Az 1968-69-es esztendőben, miután a tanulócsoportok száma csökkent, természettudományos előadót alakítottunk ki az egyik tanteremből, amely a legmodernebb eszközökkel lett felszerelve, így maximálisan biztosítja a korszerű tanítást, csaknem teljesen társadalmi munkában készült el.

   A tanulócsoportok számának további értékelésével lehetőség nyílt egy újabb tanterem „forgalomból kivonásra”, és egy biológiai földrajz-vetítőterem létesült.

   Az 1946-47 esztendőben 22 nevelő tanított. A tanulólétszám emelkedésével párhuzamosan a nevelői létszám is természetszerűen emelkedett. 1960-61 tanévben már 36 volt a nevelők száma, a szakos ellátottság pedig közel 100%-os.

  Az úttörőcsapat 1947-ben alakult „5694 Zrínyi Ilona úttörőcsapat” néven. Az első évek sok nehézséggel teltek el, társadalmi munkaakciók, hulladékgyűjtések. Az ebből, származó jövedelemből rendezte csapatunk első táborát 1949-ben Nagyszénáson, majd 1950-ben Berekfürdőn. Az 1952-53-as évben fellendült a szakköri munka. Kémiai, fizikai és irodalmi- művészeti szakkör működött. 1956-ban újjáalakult a 136. sz. Zrínyi Ilona Úttörőcsapat. A sportmozgalom is kiszélesedett, tornászcsapat alakult. A kulturális tevékenység színesebbé vált, énekkari, zenekari, szavaló és táncversenyeken mérték össze tudásukat, felkészültségüket úttörőink.

   A városban elsőnek indult meg a napközis csoportok szervezése iskolánkban az 1957 / 1958-as tanév tavaszán, majd az igények növekedése és a lehetőségek – új épület építése – kialakítása folytán évről-évre növekedett a napközis tanulók száma.

   A rendszerváltás után kapta iskolánk jelenlegi nevét.

  Intézményünk hírnevét az alapfokú képzésben nyújtott megbízható, színvonalas pedagógiai munka alapozta meg. Célunk a modern kor elvárásainak megfelelő nyelvi, kommunikációs, matematikai készségekkel rendelkező tanulók kibocsátása, akik a mindennapi életvitel során használható ismeretekkel rendelkeznek. Mindezek érdekében stratégiai célunk a minőség biztosítása, amely olyan szolgáltatást nyújt, amivel partnerei maximálisan elégedettek.

   Ennek megfelelően mai arculatunk 4 fő oktatási területre épül. Emelt szintű képzés folyik a matematika, idegen nyelv, testnevelés és számítástechnika területén, melyekben diákjaink nívócsoportos bontásban tanulhatnak. A mindennapos testnevelés fokozatos bevezetése mellett továbbra is célunk az élsport utánpótlásának nevelése, illetve az 1.-2. évfolyamon az úszásoktatás lehetőségének biztosítása a Tiszaligeti Strandfürdő szakoktatóival történő együttműködésünk keretében. 2003 szeptemberétől alapfokú művészeti oktatás is folyik intézményünkben.

   Tanórán kívüli tevékenységünk sora évről évre bővül, újabb lehetőségeket kínál az igények kielégítésére. Intézményünkben zajlanak az Ádám Jenő Művészeti Iskola és Alapfokú Zeneiskola kihelyezett foglalkozásai, társastánc-oktatás a Silver Tánciskola oktatóival. Szintén elérhetőek intézményünkben az Oxford Magánnyelviskola angol nyelvi órái, továbbá kézműves foglalkozásokat és judo-edzéseket is szervezünk.

<<< Előző oldal

 
 
 
 
 
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
Copyright © 2012-2013 Szegő Gábor Általános Iskola, Szolnok. Page design based on a Web Page Templates work.
 
1366x768 pixeles felbontásra optimalizált weblap.